A ’60-as évek elején már fújdogált az új gazdasági mechanizmus előszele, s Ő a vendéglátásban látott fantáziát. Tanulási vágya s ambíciói, rendkívüli energiája, határozottsága, s emberszeretete tette lehetővé, hogy több mint 12 éven át a korabeli érdi „Kétvasút” étterem üzemeltetője volt. A rendszerváltáskor egyéni vállalkozó lett, rendezvényeket szervezett. Mint több szakmával rendelkező érdi lakos, Ipartestületi tag lett. Időt s fáradtságot nem kímélve segítette a Vezetőség és a testület munkáját, komoly társadalmi felelősség vállalással.

Névadónk rendkívül energikus, határozott, magas munkabírással és kitartással rendelkező személyiség volt; vezető típus, akinek tudás vágya kiemelkedő volt. Barátai és ismerősei rendkívül kedves, barátkozó típusú embernek ismerte őt. Kovács István 80 éves koráig aktív, teljes, örömteli életet élt, s sokak szerint 80 évesen is a 60 évesek életét élte. A 2013-ban bekövetkezett betegsége után, 2016. február 12.-én hunyt el.

„Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, számunkra Te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, akár a csillagok.”